Közben barátnőm előkészítette a túrógombóc alapanyagait. Előszedett egy óriási műanyag edényt, amibe beleborította a túrócsomagokat, tojást, búzadarát. Mindehhez csendesen gurgulázott, mintha rókázni készülne. Nem várt sokáig, ezt nyomban megerősítette: –  Ez egyszerűen undorító, Gem. Mondhattad volna. Mi a fenével keverjem össze? –  Én kézzel szoktam – bátorítottam mosolyogva. –  Perverz vagy. Olyan, mint valami kikristályosodott,… Tovább »

Mély levegőt vettem és bent tartottam. Valami bíztatót akartam mondani neki, de nem jutott semmi ilyesmi az eszembe. Végül az őszinteség mellett döntöttem: – Basszus, ez szívás. Rácsellóztál angyalom, de rendesen. – Nekem mondod?! Mit gondolsz, milyen állapotban vagyok? Több mint egy órája eszem a kefét emiatt, fogalmam sincs, hogy mit főzzek, vagy mit csináljak…. Tovább »

Verőfényes szombat reggel érkezett a következő riasztás. Még aludtam, édesdeden, gyanútlanul. A telefon szokásos módon az éjjeliszekrényen pihent, lenémítva ugyan, de rezgő üzemmódban. Az éjjeliszekrényemet egy szép nagy fenyőből faragták ki annó. Így eshetett meg, hogy amikor hajnali 9 körül a telefon felizgult egy hívásra, olyan volt, mintha ütvefúróval bontottak volna betont a fejem mellett…. Tovább »

Fél órával később végre a tárgyra tért: –  Na, szóval. Megvettem mindent. Elég sok itt a cucc, de sorba raktam a motyókat a pulton. Most mit csináljak? – várakozásteljesen hallgatott. Felocsúdtam, ez új volt. Gondoltam, célegyenesben vagyunk. –  Olvasd fel a receptet. Fejből nem tudok neked nyulat citromozni – kértem kicsit még fásultan. Eléggé zsibbadt… Tovább »

Miután kedvenc barátnőm megízlelte a konyhaművészet zamatát a mézes csirke elkészítésével, úgy döntött, hogy ő szeret főzni. De legalábbis fog ez neki menni. Két adóbevallás között előkapta hát a szakácskönyvet és lapozgatni kezdte. Tüchtig kiskosztümben, méregdrága tűsarkúval a lábán fontolgatta, hogy a következő randin mivel csábítgassa szíve választottját, elvégre hamarosan itt az ősz, le kell kötni… Tovább »

Az egész azon a napsütéses, késő nyári napon kezdődött, amikor felhívott. Hangja panaszos és némiképp elkeseredett volt a telefonban: –  Basszus, Gem, hogy néz ki a padlizsán? –  Minek az neked? – kérdeztem gyanútlanul, éppen lábujjakat ápolva. –  Főzök – suttogta mély átéléssel. Megállt a reszelő a kezemben. –  Mit csinálsz??? – mélységesen megdöbbentem, egyszersmind… Tovább »

Volt egyszer egy barátnőm, mint a mesében. Full emancipált, nála aztán semmi nem volt rózsaszín, inkább volt pasi cicikkel, mint nő. A konyhához is ekként viszonyult… Tudta, hogy van a lakásának ilyen része, de ritkán fordult meg arra. Mígnem egy nap végre egy alfahím elcsavarta a fejét és rájött a szentem, hogy minden vágya a… Tovább »